Tengwar

Bevezetés

Évtizedekkel ezelőtt, amikor J. R. R. Tolkien megírta "A Hobbit" és "A Gyűrűk Ura" fantasy-könyv sorozatait, a tündét gazdag történelemmel, nyelvvel és kúltúrával bíró fajnak írta le. Nem minden tünde beszélte ugyanazt a nyelvet. A legfontosabb nyelvek voltak: a "Quenya" (a Nemes-Tündék) és a "Sindarin" (a Szürke-Tündék nyelve). A korai történelmükben létrehoztak egy "ábécét" a nyelveik leírására. A legkorábbi tünde ábécé a "Rúmil Tengwái" (Tengwar of Rúmil) volt. Később Fëanor a Nolda, Rúmil ábécéje alapján létrehozott egy átdolgozott írásrendszert. A fëanori ábécé egy rendezett fonetikus írásrendszer volt, amelyet tollal illetve ecsettel használtak.

 

A mássalhangzókat ún. Tengwar-ral jelölték (Tengwa a quenya nyelvben a betűt jelenti, Tengwar=betűk). 24 db elsődleges Tengwa létezik. A betűket 4 sorozatba, vagy ún. "Témar"-ba osztották (, amelyeket a táblázatban a függőleges oszlopok jelölnek, ld. később). Minden sorozat a száj különböző részén képzett hangokat jelölte. Az I. és a II. sorozat szinte kivétel nélkül a fog- (dentális), és ajakhangokat (labiális) jelölte. A II. sorozat általánosságban jelölte a palatális és a veláris, a IV. sorozat pedig a veláris és a labioveláris hangokat, a leírt nyelv hangzásától függően. Ezek a sorozatok további 6 osztályra (Tyeller) voltak tagolva. Az osztályokba a levegő áramlása szerint osztották be a mássalhangzókat (száj-, vagy orrüregen át áramló levegő). Az 1. és 2. a zöngés és zöngétlen zárhangokat, a 3. és 4. osztály a zöngés és zöngétlen réshangokat tartalmazza. Az 5-dikben az orrhangok, a 6-dikban pedig a félhangzók helyezkednek el. Minden Tengwar a rendszerben elfoglalt helye szerint jelöl egy-egy hangértéket. A különböző nyelveket beszélők gyakran újradefiniálták ezt a felosztást, ezért csak néhány bető bír állandó, világszerte elismert hangalakkal.

 

Minden elsődleges Tengwa (legalább) két részből áll: egy függőleges szárból vagy Telco-ból (jelölve a levegőt), és egy kanyarított ívből vagy Lúva-ból (jelölve a hangot). Számos további kiegészítő betű is előfordult amelyek kiegészítették az elsődleges Tengwart, ezek azonban gyakran nem követték az írásbeli egyezményt. 

 

A Tengwar legkorábbi formáiban a magánhangzókat az ún. Tehtar-ral jelölték. A Tehtart a Tengwar fölé, alá és néha bele írták. Öt alapvető Tehtar volt, az öt legelterjedtebben használt magánhangzó jelölésére (a, e, i, o és u). Ezek leggyakrabban a Tengwar fölött voltak jelölve. (Tolkien ezt a stílust használta a legtöbb Quenya, Sindarin és angol nyelvű Tengwar feliratához.) De mind a magánhangzó-jelek száma, mind az elhelyezésük erősen függött attól, hogy az ábécét használóknak hogyan volt előnyös azt írni.

 

Későbbi formájában a magánhangzókat egyedül álló kiegészítő-betűkkel jelölték. Ezt a "teljes" formát a Beleriandban élő Szürke-Tündék dolgozták ki, emiatt az elnevezése is maradt "Beleriandi Mód" (Mode of Beleriand).

 

A Tengwar egy nagyon rugalmas írásrendszerré vált, így könnyen alkamazható volt különböző nyelvekre. Sajnálatos módon mivel ilyen rugalmas, minden egyes nyelvre van egy-egy különböző változata, a századok folyamán sok gyorsírási módszere is kifejlődött. A Tengwar könnyen módosíthatósága okán  Középfölde  szinte minden egyes lakójának megvan a saját verziója.

Rúmil Tengwái/Fëanor átdolgozása

...avagy a Tehta-mód. Kétféle módszerrel jelölhetjük a magánhangzót a Tehtarral:

  • A Tehta az előtte levő mássalhangzó fölé (, alá, ill. bele) kerül. Így használták a például Quenya nyelv leírására.
  • A Tehta Az utána következő mássalhangzó fölé (, alá, ill. bele) kerül. A Sindarint és a Fekete Beszédet írták le vele így, de az angol mód is megegyezik ezzel.

Ha a szükséges helyen nincsen mássalhangzó ami fölé kerülhetne Tehta, akkor ún. támaszra rakjuk. A támasz lehet:

  • rövid (~mint a pont nélküli kis "i"), ha támasz-szerepet tölt be, és a magánhangzó rövid, és lehet
  • hosszú (~mint a pont nélküli kis "j"),
    • ha ugyan lenne támasztó mássalhangzó, de a magánhangzó hosszú, *kiegészítést ld. magánhangzók jelölése*
    • vagy pedig támasz-szerepet tölt be hosszú magánhangzó esetén

Magánhangzók jelölése (általános)

  • a    három pont a msh (vagy hordozó) fölött
  • i     egy szimpla pont a msh (vagy hordozó) fölött
  • y    két pont a msh (vagy hordozó) alatt
  • e    vessző a msh (vagy hordozó) fölött
  • o    jobbra hajló ív a msh (vagy hordozó) fölött
  • u    balra hajló ív a msh (vagy hordozó) fölött

*Az a, i, és y kivételével a mgh hosszú alakjához a Tehta megkettőzhető (é, ó, és ú). Ezeknél magánhangzóknál a hosszúhordozós megoldást illetve a duplikációt is alkalmazhatjuk, gyakrabban találkozunk azonban az előbbi megoldással.*

 

A magyar nyelv magánhangzóinak egyezményes jelölése:

Forrás:  Daniel Steven Smith, Wikipédia