Korai évek

Bár Bloemfonteinban született (ma: Dél-Afrika), J. R. R. Tolkien gyermekkora nagy részét az angliai Birminghamben töltötte, majd Oxfordban tanult. Apját, Arthur Tolkien banktisztviselőt a reumás láz okozta legyengülés következtében fellépő agyvérzés korán elvitte (1896). Anyja, anglikán családja tiltakozása ellenére, áttért a római katolikus hitre. Nem sokkal ezután (1904) derült kicukorbetegsége, de még így is erején felül gondoskodott abban az időben szintén sokat betegeskedő két fiúgyermekéről. Még ez év novemberében diabetikus kómába esett és meg is halt.

Tolkien olthatatlan szeretetet érzett anyja iránt, aki „valódi mártír volt, és nem mindenkinek adja meg az Úr oly könnyen azt az ajándékot … egy anyát, aki halálra dolgozza magát, hogy gondoskodjék a fiairól és az ő hitükről.” Ez nagy hatást gyakorolt vallásosságára, mivel úgy érezte, anyja emlékét és magányos küzdelmét katolikus hitéért nem teheti értelmetlenné azzal, hogy más vallású vagy vallástalan lesz (Tolkien mély hitének szerepe volt abban, hogy C. S. Lewis később keresztény hitre tért). Írásaiban is megjelenik a keresztény értékrend és szimbolizmus.

Anyjuk halála után Tolkien és öccse, Hilary gyámja Francis Xavier Morgan atya lett, kivel elköltöztek egy panzióba. Ronald ekkor ismerte meg élete első nagy szerelmét és későbbi feleségét, Edith Mary Brattet. Gyámja látván, hogy a lány eltereli Tolkien figyelmét az iskolától, eltiltotta őket egymástól addig, míg Tolkien el nem éri a nagykorúságot, azaz a huszonegy éves kort. Morgan atya kivetnivalónak találta azt is, hogy Edith Bratt protestáns vallású. Tolkien legalább annyira ragaszkodott gyámjához, mint Edith-hez, ezért a hároméves tilalmi időszakot betartotta. Egyetlen korai kivétel történt, ekkor gyámja egyetemi tanulmányainak beszüntetésével is megfenyegette. A tilalom lejártával aztán Tolkien azonnal feleségül vette Edithet (1916. március 22.). Férje hatására ő is áttért a katolikus hitre. Tolkien feleségét később Lúthien alakjában örökítette meg írásaiban. „Ő volt az én Lúthienem” – írta később egy levelében fiának, Christophernek.

Ifjúkora

Oxfordi egyetemi évek

Fiatalon fordult érdeklődése a nyelvek irányába. Az olyan antik vagy ősi eredetű nyelvek, mint a latin, az ógörög, a welsh (walesi), a gót, az óskandináv nyelvek, az óangol különféle változatai, és a finn, különösen elbűvölték. Már ebben a korban, illetve oxfordi egyetemi évei alatt, megkezdte mesterséges nyelveinek kidolgozását (1915-re már igen előrehaladt a tündenyelvek kidolgozásában). Ezekben az években alapította legközelebbi barátaival a T.C.B.S.-kört (Tea Club, Barrowian Society, azaz Barrowiánus TeaKlub Társaság), ami egy kötetlen, műkedvelő irodalmi önképzőkör volt, mely rendszeres időközönként összeült, a tagok egymás verseit és felolvasásait hallgatták, illetve szatirikus színdarabokat adtak elő. ^{[mj 1]} Tolkien is nekik olvasta fel első verseit, melyekben már megjelennek a tündék, orkok és hasonló mitológiai alakok.

Az első világháború

Tolkien az első világháború idején, még egyetemistaként, csatlakozott a brit hadsereghez, ahol a legtöbbször kitüntetett egységében szolgált. Szemtanúja volt rengeteg bajtársa, köztük közeli barátai halálának, részt vett a nyomasztóan értelmetlen lövészárok-hadviselésben (mely emberéletek ezreit követelte anélkül, hogy a frontvonal egy tapodtat is mozdult volna), és egy élősködők terjesztette fertőző lövészárok-betegséget elkapva, ő maga is kórházba került. Lábadozása idején kezdte el írni mitológián és népköltészeten alapuló történeteit, melyek később (Tolkien halála után) Az elveszett mesék könyve címen jelentek meg. Műveinek tanulmányozói szerint írását nagyban befolyásolta a háború, a képzelet segítségével próbált elmenekülni a gyárak, gépek, fegyverek és bombák huszadik századából. Ezek a motívumok ugyanakkor írásaiban is megjelentek: a Melkó (később Melkor) nevű pusztító, gonosz istenség/angyal állandó harcában a teremtő és jóságos erőkkel, a valákkal és tündérekkel.

Az érett Tolkien

Leedsi tanári kinevezése

A világháború után, 1918 novemberétől Tolkien részt vett az oxfordi New English Dictionary (Új Angol Szótár) készítésében, melynek szerkesztőségébe egykori izlandinyelv-tanára, William Craigie ajánlotta be. Ebben az időszakban családjával Oxfordba költözött. 1920-ban az angol nyelv docenseként a leedsi egyetemen vállalt munkát, 1921-től kezdve a család Leedsben is lakott; 1925-ben azonban visszatért Oxfordba az angolszász nyelv professzoraként.

1917-ben született első fia, John; 1920-ban második fia, Michael; 1924-ben pedig harmadik gyermeke, Christopher Reuel Tolkien (később az apa posztumusz műveinek szerkesztője és társszerzője).

1945-ben az oxfordi Merton College-ba került, itt az angol nyelv és irodalom professzora lett, és egészen 1959-es nyugdíjba vonulásáig betöltötte posztját.

Halála

1973 kora őszén megbetegedett (régebb óta kedélybetegség gyötörte és emésztési panaszai is voltak), augusztus 30-án csütörtök éjjel rosszul lett, ezért egy Bournemouth közeli magánkórházba vitték. Állapota egyre rosszabbá vált, akut vérző gyomorfekélyt diagnosztizáltak nála az orvosok, amely elfertőződött, és a fertőzés gyorsan terjedt; végül szeptember 2-án, szombaton kora reggel végzett vele.

Az oxfordi Wolvercote temetőben Tolkien és felesége sírkövének felirata Berennek és Lúthiennek nevezi őket, utalásként Középfölde legszebb szerelmi történetének főszereplőire.

Forrás: Wikipédia